Ókori Egyiptom

Az ókori Egyiptom hosszú ideig fennált ókori, nagy folyam menti civilizáció volt észak-kelet Afrikában. A Nílus völgyében feküdt a folyó középső és alsó szakasza mentén északon a Nílus-deltája és a Nílus negyedik kataraktája között, legnagyobb kiterjedését az i. e. 2. évezredben érve el az Újbirodalom idején. Egyes korszakokban a birodalom a Közel-Keletet, a Keleti-sivatagot a Vörös-tengerig, a Sínai-félszigetet és a mai Líbiai-sivatagot is magába foglalta. Az ókori Egyiptom több mint három és fél évezreden keresztül fejlődött. Története i. e. 3150 körül kezdődött a Nílus menti települések egyesítésével és i. e. 31-ben ért véget, amikor is a Római Birodalom elfoglalta a birodalmat, bár nem ők voltak az első, akik megszerezték az uralmat Egyiptom fölött.

Az egyiptomiak országukat számos néven emlegették, pl. Kem, azaz "Fekete Föld" vagy Ta-meri, azaz "Szeretett Föld". Ez utóbbit nagyon komolyan gondolták: egyiptomi számára idegen földön élni s főleg meghalni gyűlöletes és szomorú gondolat volt.

Az egyiptomi civilizációt és társadalmat sokan merevnek, arisztokratikusnak, kasztszerűnek; irracionálisnak és a halál szeretetére épülőnek; elmúltnak, távolinak és moderntelennek tartják. Ez a kép azonban téves. Az egyiptomi civilizáció a maga korában nagyon életteli, változatos, sok meglepően modern kulturális jellegzetességet mutató, és a szoborszerű merevségnél sokkal rugalmasabb volt. A görögök és egyéb fiatalabb kultúrák, melyeket ma a modern európai civilizáció kezdeteinek tartunk, a mezopotámiai kultúrák mellett az egyiptomiakat tekintették mintaképeiknek.