Egyiptom történelme, története
(Tudományos Történelme)

Egyiptom a civilizáció egyik legrégibb, legsokoldalúbb történelmével rendelkezik. Fáraók, istenek, piramisok, Kheopsz, Ramszesz, Mózes... A terület már a történelem előtti korban benépesült, s Egyiptom i.. e. 3200-tól már aktív szerepet játszott a történelemben. Manethón óegyiptomi történetíró kutatásai szerint harminc dinasztia uralkodott a fáraó-kori Egyiptom három évezrede alatt. Az ókori Egyiptom a kultúra egyik bölcsője.

 

Ókori Egyiptom Óbirodalom (i. e. 3200-2280): nagy piramisok korszaka - Dzsószer, Imhotep, Sznofru, Kheopsz, Khephrén, Mükerinosz

Középbirodalom (i. e. 2052-1770): az első thébai császárság, hükszosz támadás

Újbirodalom (i. e. 1580-1085): utolsó nagy korszak - Ramszesz, Ehnaton

Késői kor (i. e. 1085-332): perzsa támadás, Nagy Sándor hódítása

Hellenisztikus Egyiptom (i. e. 332-30): a Lagidák uralma

Római Egyiptom (i. e. 30-i. sz. 395): Kleopátra

Bizánci fennhatóság (395-642)

Arab Egyiptom (642-1517): iszlám vallás és arab nyelv elterjesztése; Abbászidák, Túlúnidák, Fátimidák, Ajjúbida-dinasztia, Mamelukok

Gyarmatosított Egyiptom (1517-1922): Egyiptom az Ottomán Birodalom provinciája, Mohamed Ali, angol protektorátus, függetlenség elnyerése

Egyiptomi Arab Köztársaság (1953-): köztársaság kikiáltása, Nasszer, fejlődés.

A terület viszonylagos elszigeteltsége és a folyó évenkénti áradásai következtében a Nílus völgyében alakult ki az ókori Egyiptom, az ókor egyik legfejlettebb civilizációja, miután Ménész (egyes forrásokban Mina) i. e. 3000 körül egyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot. A birodalom mintegy háromezer évig állt fenn; az utolsó (XXX.) dinasztia hatalmát a perzsák döntötték meg (Kr. e. 525). Később Egyiptom görög, római, bizánci, majd ismét perzsa kézre került.
Az arabok a 7. században hódították meg a területet, hat évszázadig tartó uralmuk alatt vált Egyiptom arab nyelvű és iszlám vallású országgá. 1250 körül a mamelukok vették át a hatalmat; majd 1517-ben az ország az Oszmán Birodalom része lett.

A Szuezi-csatorna elkészülte (1869) után Egyiptom a világkereskedelem fontos központja lett, ugyanakkor pénzügyi válságba is került. Befektetései védelme érdekében a Brit Birodalom 1882-ben a gyakorlatban átvette a kormányzást, hivatalosan azonban Egyiptom 1914-ig az Oszmán Birodalom része volt.

1922-ben nyert részleges, majd a II. világháborút követően teljes függetlenséget. 1952-ben I. Faruk királyt katonai puccsal eltávolították, és helyére fiát, II. Ahmed Fuádot nevezték ki. Az Egyiptomi Köztársaságot végül 1953. június 18-án kiáltották ki; első elnöke Mohamed Naguib volt. Lemondása (1954) után Gamal Abdel Nasszer, az 1952-es forradalom kulcsfigurája vette át az elnöki hatalmat, és az egyiptomi nép birtokába vette a Szuezi-csatornát, mely az ún. szuezi válsághoz vezetett (1956).

1958 és 1961 között Egyiptom és Szíria uniót alkotott, Egyesült Arab Köztársaság néven. Gamal Abdel Nasszer elnöksége alatt a Szovjetuniót tekintette legfőbb támogatójának annak ellenére, hogy az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik alapítója volt. 1968-ban az ún. hatnapos háborúban az izraeli haderő súlyos vereséget mért az egyiptomira. Megszállta a Sínai-félszigetet. Gamal Abdel Nasszer 1970-ben bekövetkezett halála után hű támogatója, Anvar Szadat vette át a helyét, aki először lazított a szovjetekhez fűződő kapcsolaton, végül felszámolta azt. 1973-ban összehangolt szír-egyiptomi támadás indult Izrael ellen (ún. jom kippuri háború), amit a zsidó állam csak amerikai diplomáciai segítséggel tudott visszaverni. Nem sokkal ezután az immár Washington felé orientálódó Szadat az ország gazdasági nehézségeire való tekintettel béketárgyalásokba kezdett, amelyet az 1978-as Camp David-i egyezménnyel pecsételtek meg. Ekkor Egyiptom elismerte Izrael állami létét, Izrael pedig kivonult a Sinai-félszigetről. Bár a nyugati közvélemény szemében nagyot nőtt, Szadat belső támogatása rohamosan csökkenni kezdett, végül 1981-ben merénylettel végeztek vele. Utódja a ma is hivatalban levő Hoszni Mubarak lett.